Először került a szakácsok világbajnokságának tartott Bocuse d'Or
világdöntőjébe magyar versenyző. Az 1987 óta, két évente megrendezésre kerülő
gasztronómiai világverseny döntőjében most először fordult elő, hogy magyar
csapatért szoríthatunk és szorítottunk is. Az élő közvetítést sokan úgy
drukkolták végig, mint egy rangos sportmérkőzést, csakúgy, mint a helyszíni
magyar drukkerek, köztük Zsidai Zoltán Roy (Pierrot, 21 A
Magyar Vendéglő, Pest-Buda Bistro, Spíler, Bocuse d’Or Akadémia tagja) is.
A Bocuse d'Or versenyről tudni kell, hogy a döntőbe jutott 24
szakácsnak, a húsos és halas menüjének nemcsak az ízével, de annak kreatív
tálalásával is el kell kápráztatnia a nemzetközi zsűrit. A magyar tálat a Rubik
kocka ihlette, de kis bográcsok is helyet kaptak rajta. Lenyűgöző tálalás,
pazar ízek (ezt sajnos csak elképzelni tudjuk) - egy szó mint száz, a világ 24
legjobb szakácsa között már biztosan van egy magyar: az egy Michelin csillaggal
büszkélkedő, budapesti Onyx étterem fiatal séfje, Széll Tamás.
Széll Tamás illetve a magyar csapat eredményéről, a verseny
hangulatáról, valamint a magyar konyháról beszélgettünk Zsidai Zoltán Roy-jal.
P.V: Hogy érezted Magad
Lyonban? Milyen volt a hangulat? Mekkora volt a magyar szurkolótábor?
Zs.Z.R.: Lyon fantasztikus volt ismét! Ott volt az Onyx népes csapatán és a
kemény magon, Bocuse d’Or Akadémia 10 fős tagságán (Molnár B. Tamás, Pollok László, Bíró Lajos, Csapody Balázs, Vomberg
Frigyes, Molnár Attila, Andrusch Péter, Ganzer Gábor, Benoit Barbault, Zsidai Zoltán
Roy) és családján kívül még számos, gasztronómiára fogékony barátunk.
Fantasztikusan pozitív szellemiségben teltek a napok, nagyon komoly étkezési
élményekkel fűszerezve, amik a reggeli órák piac látogatásat és a késő estébe
nyúló vacsorákat jelentették
P.V.: Annyit emlegetted a
Facebook profilodon… Milyen volt a ceremónia utáni ünneplés, buli?
Zs.Z.Roy.: Erős… :-) Átvettük a Culottes Longues bouchon teljes földszintjét,
éjfélre kiittuk a teljes fehérbor készletet, majd éjjel 2 felé közeledve a
vörösbor is elfogyott és előkerültek a francia likőrök. Éjjel 1 felé kicsit a
hetedik kerület romkocsmái jutottak eszünkbe, amikor is Széll Tamással és az
Onyx csapattal együtt vagy 20-an zajoskodtunk a bejáratban. Már vártam hogy a
kerületi jegyző utasítására a készenléti rendőrség megszállja a helyet, de úgy
látszik Lyonban a szomszédok megértőbbek :-)
P.V.: Mit gondolsz Széll
Tamás fogásairól? Neked hogy tetszett a tálalás, az alapanyag használat, a
„bűvös kocka” mint magyar szimbólum használata?
Zs.Z.R.: Szerintem nagyon originális volt Tamás menüje. A hal étel az egyik
legerősebb volt a mezőnyben, a hús étel is nagyon kreatív volt, a gulyás és
lángos beemelése nagyon tetszett. Ez azért is különös, mert a verseny
lényegéből adódóan, majdnem mindegyik hús ugyanúgy nézett ki, látványban
eltérőt csak a többi elemben lehetett hozni
P.V.: Több cikkben,
híradóban úgy emlegetik a köret melegítésével kapcsolatos problémákat, mint
„hatalmas hiba”, „a jobb helyezés buktatója”. Te erről mit gondolsz? Mekkora
hiba volt ez valójában?
Zs.Z.R.: Ilyen az élsport. A nagy nyomás alatt előfordulnak hibák, amiket
meg kell oldani. Tamás meg is oldotta. Nyilván jó lett volna, ha nem kell
megoldani, de ha valaki azt gondolja egy 6 órás feszült "performansz"
során, hogy van aki nem hibázik, az életében még nem igazán volt megizzasztva. Ha
elolvasnánk a többi nemzet sajtóját, ott is biztos rengeteg hibát emlegetnének,
feltéve, hogy az ő versenyzőjük is olyan őszinte volt, mint Tamás. Képzeljük el
mit érezhetett az amerikai csapat, akiket a legendás Thomas Keller készített
fel és vezetett a versenyen. Az ő 7. helyezésük katasztrófálisnak számít,
amiben biztos van rengeteg politika is.
P.V.: Ki érte el ezt az
eredményt szerinted? Széll Tamás? Onyx? A magyar felkészítő tábor? Vagy a
magyar konyha?
Zs.Z.R.: Ezt az eredményt Széll Tamás, segédje Garai Ádám, edzőjük Hamvas
Zoltán érte el egy nagyon komoly csapatmunka támogatásával, melyben a
legfontosabb támogatók a Magyar Gasztronómiai Egyesület (élén Molnár B.
Tamással), a Magyar Bocuse d'Or Akadémia (élén Bíró Lajossal) és a Gerbeaud
volt (élén Pintér Katalinnal). Katalin nagyvonalúan összesen 50 főt nevezett
meg, akiknek a sikerben mind szerepük volt.
 |
| Széll Tamás hústálja |
P.V.: Szerinted a 10.
helyezés, illetve a plakát különdíj milyen hatással van/lesz a magyar konyha
megítélésre? Újra elindultunk a „világhíres magyar konyha” irányába?
Zs.Z.R.: Két külön szegmensről kell beszéljünk a hatások tekintetében.
1) A vendégekek szempontjából a hatás nagyrészt a médián múlik. Ha
olyan lelkesen támogatja a média a témát, ahogy teszi és teszitek éppen ti is,
akkor nagyon pozitív hatással lehet az étkezési és éttermi kultúrára, a
táplálkozásra. Csupa pozitív, társadalmilag hasznos eredmény.
2) A szakma szempontjából nagyon komoly eredmény ez. Nemzetközi
szakmai berkekben egy ilyen verseny komoly kommunikációt igényel, komoly
nemzektözi kapcsolatokat kell működtetni. A hitelességünkre ez óriási hatással
van. Ne feledjük, hogy Európában a 7. helyen végeztünk - ezzel a térképre
biztos, hogy elég markáns jelzést tett fel Magyarország, ami közép távon olyan
fontos járulékos eredményekkel is járhat, mint hogy pl. a Michelin Guide
ellenőrei kicsit megengedik a gyeplőt a csillagok és Bib-Gourmand-ok
kiosztásában. Tapasztalataim szerint, ha azonos mércével mérnének minket, mint
pl. a belgákat, hollandokat, vagy franciákat, akkor ma Budapesten kellene
legyen még kb 4-5 egy-csillagos étterem és még vagy 5 Bib-Gourmand. Talán az
ilyen komoly eredmények kicsit segítenek az ilyen bizalmatlanságok, távolságok
leépítésében.
P.V.: Neked melyik ország
fogásai tetszettek még? Neked ki volt az első (persze Tamás után…) három
helyezett?
Zs.Z.R.: Látványban nagyon sok hasonlóság volt az ételekben és nem kóstoltam
az egyes nemzetek fogásait (hiszen nem ültem a zsűriben). Vizuális alapon Japánt
emelném ki - nekik volt a legszebb és legegyedibb a teljesítményük.
 |
| Széll Tamás halétele |
P.V.: 21, Pierrot,
Pest-Buda, Spíler. Gondolkodtok azon, hogy hasonló babérokra törtök?
Zs.Z.R.: A Bocus d'Or nagyon komoly élsport, a Forma-1-hez hasonlít, a
részvételhez sok tényezőnek együtt kell állnia, nem elég a legjobbnak lenni.
Ahhoz, hogy Széll Tamás részt vegyen, kellett az egyértelmű teljesítménye (évek
óta sorra nyeri a Hagyomány és Evolúció versenyt), a szándéka, hogy versenyezzen
és hónapokon át kivonja magát az éttermi-szakmai munkából és kellett több 10
millió forint, melyet előteremtettek a szponzorok, a Magyar Gasztronómiai
Egyesület és a munkaadója, a Gerbeaud ház, ahol a technikai feltételek megteremtése
mellett Tamást hónapokon át fizették, miközben a séfjük nem állhatott helyt az
étteremben.
Ebből látszik, erre a kérdésre miért nem lehet egyszerű igen/nem-mel
válaszolni a mi részvételünkkel kapcsolatban. Kreatív séfünk Litauszki Zsolt
szakmai felkészültségéhez nem fér kétség, de kérdés, volna-e kedve versenyezni,
jó versenyző-típus-e, mi képesek vagyunk-e őt nélkülözni hónapokon keresztül,
képesek volnánk-e a ránk eső finanszírozást előteremteni, és hogy összejön-e
újra a felkészüléshez szükséges pénz. Az előttünk végző nemzetek költségvetését
euró milliókban mérik.
Egóból az ember nyilván igennel szeretne válaszolni, de több-száz
ember megélhetéséért felelünk, ehhez mérten kellően felelős és bölcs döntést
kell hozni egy ekkora horderejű kérdésben.
Széll Tamás és a magyar csapat eredménye vitathatalan. Hatalmas gratuláció Széll Tamásnak és csapatának! Hála az
ilyen séfeknek, mint Tamás, a felkészítő teamnek, a rengeteg támogatónak és
természetesen az Onyxnak, aki lehetővé tette mindezt és biztosította a
megfelelő hátteret - a magyar konyha megkezdte a felzárkózást a világ
gasztronómiájához! Újabb lépést tettünk abba az irányba, hogy a magyar konyha
ismért világhíres legyen.
Princz Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése