Ellátogattunk az Ötvenhatosok terére, a 12.-dik alkalommal megrendezésre került ARC plakát kiállításra. Ennek a blogbejegyzésnek nem az a célja, hogy bemutassuk az ARC alkotásait, vagy azokat a plakátokat, amelyek nekünk tetszettek. MI megpróbáltunk a külföldiek szemével nézelődni, hiszen a turisták szempontjából forgalmas és sűrűn látogatott területen nyílt meg a kiállítás, ottjártunkor is szép számmal nyüzsögtek arrafelé külföldiek.
Vajon ők hogy látják az ARCunkat, Magyarország ARCát?
Az ARC idei témája: „jó kedvvel, bőséggel”. A téma igen aktuális és kiváló játszóteret biztosít az alkotóknak, hogy az aktuális politikai, társadalmi, gazdasági és szociális problémákat feszegessék. A szervezők célja is, pontosan ez volt, a kiállítás megálmodói olyan plakátterveket vártak, amelyek az alapvető emberi jogokhoz, kiemelten a szólásszabadsághoz kapcsolódnak. A zsűri 110 alkotást választott ki bemutatásra, közülük 3-at díjazott, további 4 pedig különdíjban részesült. További információkért látogassatok el a www.arcmagazin.hu weboldalra.
De nézzük, mit láttunk MI. MI olyan plakátokat vizsgáltunk, amelyek egy külföldi számára is érthetőek, azaz nem feltétel a magyar nyelv ismerete az értelmezhetőségükhöz. És, hogy miért fontos ez? Az ARC plakátjai jól tükrözik a magyarok gondolkodását, mindennapi problémáit, helyzetét. Cenzúra nélkül, szabadon kimondhatta 110 alkotó, hogy mit gondol jelenleg hazánkról, illetve a magyar nép jó kedvéről és bőségéről. Ez tükrözi Magyarország belső imázsát, de mint tudjuk, a belső imázs mindig kihat a külső imázsra is, főként, ha ekkora méretben a külföldiek arcába toljuk azt. Hiába mutatja be egy kisfilm, hogy milyen vendégszerető és boldog a magyar nép, ha a plakátokról, amit nem a marketingesek készítettek nem ez tükröződik. Az egy illúzió, ez a valóság. A turista megveszi az illúziót, de a valóságba csöppen. Azaz akkor érti meg igazán a magyar valóságot, amikor végignézi a plakátokat. Mit lát rajtuk? Gúnyolódunk a miniszterelnökünkön, éhezünk, szomorúak, levertek, búsak és komorak vagyunk, nemzeti légitársaság nélkül (az idei ARC kifejezetten keserűre sikerült). MI nem azt mondjuk, hogy minden plakát egyértelműen ezt tükrözi, de mégis… A teljesség igénye nélkül kiválasztottunk néhány alkotást, hogy lássátok miről is beszélünk.
(képek forrása: www.arcmagazin.hu)
Értitek már? Ti is azt látjátok, amit MI? Nem kell ismerni a magyar nyelvet, ahhoz, hogy megértsük… Az a néhány szerencsés (?) turista, aki szeptember 6 és 23 között érkezik, Budapestre megismerheti az igazi magyar valóságot. Azt, ahogy érezzük magunkat, ahogy látjuk a mindennapokat. Kérdés, hogy meg akarják-e ismerni ezt az oldalt? A reklámfilm, az illúzió nem vonzóbb? Ugye, hogy sokkal egyszerűbb inkább annak hinni, becsukni a szemünket és nem meglátni, azt, ami körülvesz?
És, hogy mi a megoldás? Biztos, hogy nem az, hogy még több és még csicsásabb országimázs videót készítünk. Először a belső imázson kell változtatni, utána jöhet a külső. Először nekünk kell jól éreznünk magunkat a hazánkban, a vendégszeretet, az utcán mosolyság, a segítőkészség pedig ebből már egyenesen következik majd. Ameddig ennyire reményvesztetten érzi magát a magyar nép, nem hirdethetjük magunkat azzal, hogy nálunk mindig csak dínom-dánom van, hiszen mi sem hiszünk ebben. Jó kedvvel? Bőséggel? Mivel? (csakhogy az egyik plakátot idézzük…)
Kérdés, hogy akkor mi maradt? Mivel tudjuk „eladni” az országot? Ezek a jövő nagy megoldandó kérdései - mert az illúzió, nem a valóság és elégedettség helyett, csalódottságot fog érezni az országunkat elhagyó turista…
Legközelebb, amikor külföldre utazol ez jusson az eszedbe és próbáld, akard megismerni az igazat, a valót, mert csak így tudsz megismerni egy népet és egy országot. Még akkor is, ha az igazság nem feltétlenül vonzó…
Princz Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése